Egészségügy 2022: a magánegészségügy térnyerése vagy az állami ellátórendszer erősítése?

Az Új Egyenlőség podcastjaiban többször foglalkoztunk az egészségügyi rendszerben fennálló egyenlőtlenségekkel. Az új kormány megalakulása után kiderült, hogy önálló egészségügyi minisztérium nem lesz, a Belügyminisztérium lesz a terület gazdája. Erről és az elkövetkező időszak feladatairól beszélgettünk Sinkó Eszter egészségügyi közgazdásszal.   Az egészségüggyel kapcsolatban egy viszonylag leegyszerűsítő problémafelvetés volt a kampány során és a kormányalakítás időszakában is, hogy lesz e önálló egészségügyi tárca. Időközben kiderült, hogy nem. Sinkó Eszter szerint szükség lett volna rá, az egészségügyi miniszter ugyanis ott ül a kormányüléseken, és képes az ágazati logika mellett érvelni az egyes előterjesztések kapcsán. Az ugyanakkor jó jel, hogy az új egészségügyi államtitkár előre rögzítette, szakmai egyeztetések alapján akar döntéseket hozni. A beszélgetés során többször is előkerült az elmúlt időszak béremelési kérdése. A kormány arról döntött, hogy a hálapénz kivezetésével egyidejűleg jelentős béremelést ad az orvosoknak. Ugyanakkor az eredeti szándék szerint szétválasztja a magán és közfinanszírozási rendszert. Aki a közfinanszírozásban dolgozik, annak a megemelt bérért cserébe el kell fogadnia, hogy csak engedéllyel lehet magánegészségügyben orvos. Ez a túlterhelés mérséklésével és egyértelműbb viszonyokkal járt volna. A lépés egyoldalú lett abból a szempontból, hogy a rá nehezedő nyomás hatására a kormányzat inkább engedi az orvosoknak a két rendszerben való munkát. Ugyanakkor a közellátásban való érdekeltségi rendszer nincs biztosítva – korábban sajnos ezt teremtette meg a paraszolvencia –, így az orvosok betegek iránti elkötelezettsége nem egyenszilárd. Az egyes ellátási szinteket megnézve látszik, hogy több területen is hamarosan beüthet a humánerőforrás hiányának problémája. Az alapellátásban korábban szó volt a praxisközösségek megteremtéséről, és ezáltal a területi háziorvoshiány mérsékléséről. Ez a folyamat nem ment végbe. Bár vannak hálózatszerű praxisközösségek és kisebb, de szorosabb integrációt igénylő közös csoportok, a betegek azonban azt érzékelhetik, hogy nehezebb bejutni az orvoshoz. A szakellátásban a problémát a várólista okozza. Ennek fő oka szintén a szakemberhiány. A várólisták ledolgozását illetően Sinkó Eszter szinte biztosra veszi, hogy lesz ilyen kormányzati törekvés. Több diagnosztikai eszköz is megjelent, ugyanakkor a szűk keresztmetszet a vizsgálatot végzők száma. Ennek kapcsán a kormány az RRF-forrásokra apellált, és ebből rendezné a béreket, akár valamilyen ösztönző bevezetésével. A helyreállítási alapról való megegyezés azonban nem történt meg a magyar kormány és az Európai Bizottság között. A harmadik szint a kórházi ellátás. Itt már a hírekben is többször megjelenő probléma a munkaerőhiány. Van olyan megyei kórház, ahol szűkíteni kellett a szülészet „nyitvatartását”, amely komoly ellátási problémákat mutat. A kórházak bezárása nem úgy merül majd fel, hogy az épületet, és ellátóhelyet zárják be, hanem sokkal inkább azt történik, hogy szakember nélkül lesznek, és emiatt nem lehet odamennie a betegeknek.