Robert Bloch - Psycho

A neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt.  Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott  volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról.  S ő egymagában ül a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam mit tehet? Persze,  hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet.  De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a  fejében – „nem sír az, hanem ágy” – amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben,  majd lassan kinyiotta a kocsi ajtaját.