Ray Bradbury - Ritka művészet, ihlet és csoda .....

Olvasás közben gyakran álmos leszek! Vennél egy kávát nekem?             https://ko-fi.com/Gepesz William és Robert a délibábot bámulták. Amiről az idegen beszélt, mind ott kavargott az  aranyló homokban; olyan volt, mint valami mesebeli, minaretekből és távol-keleti kupolákból  emelt kőkoszorú. A góbi csillámló porkavalkádja közepette karcsú tornyok törtek a magasba,  a termékeny Eufrátesz partjait napszítta kövek övezték, Palmyra még nem hevert romokban,  szinte lüktetett az élettől; csak később kopogtatták meg fényét az elszivárgó évek. Körös-körül  minden vibrált a hőségtől; félő volt, hogy a törékeny csoda örökre eltűnik a föld színéről. Az idegen szinte megrészegült a látomástól. Hangos szóval fejezte be: Ritka művészet, ihlet és csoda: jégbarlangok és napfénypalota!