George R. R. Martin - A kereszt és a sárkány útja

– Eretnekség! – fújtatta. Ülőmedencéjében hullámokat vetett a zavaros víz.  – Megint egy? – feleltem unottan. – Mostanában valósággal burjánzanak.  A nagykomtúr nem zavartatta magát a megjegyzésemtől. Mogorván helyzetet  változtatott, újra felkavarva a vizet, mely átcsapott a medence szélén, és  végigömlött a fogadóterem kőlapjain. A csizmám persze megint csuromvizes lett.  Sztoikus nyugalommal tértem napirendre fölötte. A legócskább csizmámat viseltem,  amim csak volt, tisztában lévén vele, hogy az ember sohasem úszhatja meg átázott  láb nélkül, ha látogatást tesz Torgathon Nine-Klariis Thűnnál, a ka-Thán nép Vénjénél,  aki egyúttal vessi érsek, a Négy Fogadalmak Legszentebb Atyja, a Jézus Krisztus Lovagjai  egyházi rend főinkvizítora és XXI. Daryn őszentsége – az új-római pápa – titkos belső tanácsosa.