Fazekas László - Metatron 1. ( a Kirrda történetek következő része )

"Ez most komoly? Évekig féltem feltenni ezt a kérdést, és ilyen egyszerű lett volna? " – tett szemrehányást magának, gondolatban. Ekkor kinyílt az ajtó ismét. – A lényeg lemaradt! – szólt ki, nevetve a lány. – Holnap, árnyék után… Mondjuk, húsz pimmel az árnyék után találkozzunk itt! – majd ismét becsukta az ajtót. Coreg, kissé zavartan sarkon fordult a kapu irányába, majd széles mosollyal az arcán, lassan elindult hazafelé. Gondolatai kavarogtak, ám hamarosan ismét a gépezetre terelődött minden figyelme, mit sem sejtve róla, hogy eközben az utca sötét sarkából, egy szempár kísérte őt hazaútján." A KIRRRDA bolygó és holdja, a NURRDA, békés világa elpusztult. Megsemmisítette egy váratlan napkitörés. Ám, mielőtt a katasztrófa  bekövetkezett, egy fiatal, különc, de annál inkább ambíciózus feltaláló épít egy időgépet, amivel az utolsó pillanatban elmenekül a  végítélet elől. Társa az utazásban, egy gyönyörű nő, akihez már gyerekkora óta érzelmi szálak kötik. A menekülésük azonban csupán  pillanatnyi megnyugvást jelent, mert az időgép megsérül és egy idegen, óceánoktól kékesen tündöklő bolygó mellett találják magukat,  aminek - hasonlóan a KIRRDA bolygóhoz - van egy hatalmas, kráterekkel tarkított holdja. A sérült jármű viszont már nem képes biztonságosan  mozogni, sem térben, sem időben és végképp nem képes landolni. Fogytán az energia és rohamosan fogynak az életük, hátralévő percei... 01.  Előszó - Szempár a sötétben     02.  Ez még nem a vég       03.  Elvesztünk             04.  Egy új világ          05.  A landolás